Minden olyan szépen kezdődött… a lánykérés ott azon a szépséges farmon, ahol megismerkedtek… A szép meleg nyár, a lenyugvó Nap és minden közbe játszó tényező öröme. David leereszkedett, egyik lábával térdre borult majd megfogta Sarah kezét,aki megszeppenve követte az eseményeket. Ott állt egy helyben, hallgatta a madarak altatódalát, hisz már későre járt… Állt a langyos szélben mely göndör fürtjein kellemesen végig járt. Állt és állt s hallgatta David mély lélegzet vételét, ami elmondott valamit..

 Itt az idő, érezte a fiú.

Szemük összejátszott, egy közös pontban megremegett…

-Sarah Volker… Kerek három éve ismertelek meg ezen a kusza pusztán. Akkor még ifjú lány voltál, mostanra nővé lettél. Felnőttél, és ahogy megismerkedtünk a szerelem is kivirágzott benned… Mert hisz egy szerelmes lány válik ilyen gyönyörű nővé, aki csak édes mámort ad az én egyszerű életemnek… Igen… Kerek három éve ismertelek meg és akkor még csak izzott bennem a vágy, hogy életed része legyek. És most, már ha akarom, ha nem, benned vagyok, egy részem benned érlelődik. Szerelmem örökké lesz neked, ha le is mondasz róla. Hisz annyian akarnának téged… Miért pont velem osztozz életeden? De én merem megkérdezni tőled… Éljük együtt további éveinket, szeretnél velem megöregedni? Mert én teljes szívemből…

-Igen! –ugrott szerelme nyakába Sarah.

Ahogy ott elsötétült minden körülöttük úgy, ni, Sarah szeméből pottyant pár könnycsepp. Jegyese erős markával- most csak egy esetlen lágy kézzel törölte le az új Niagarát. Együtt sírtak, a férfi és a nő. Ott térdeltek összefont karjukkal, egymás ölelésében. És már csak a pillanat számított…

David úgy érezte megfelelő az a bizonyos minutum, hogy immár leendő felesége kezére, pontosabban ujjára húzza a jegygyűrűt. Mélyen zsebébe nyúlt, ott pár percig motoszkált majd hátrahőkölt. Nincs meg a gyűrű! Ijedten Sarah szemébe nézett, ő pedig megértette. Kivette szerelmese kezét annak zsebéből. Összekulcsolta vele ujjait, tenyerük összeért és mélyen a szemébe nézett:

-Nem kell ide gyűrű, sem ezer meg ezer ajándék. Szerelmünk volt, van, lesz, és biztosan állítom nem ettől a drága, de mégis értéktelen tárgytól.

És akkor megcsókolták egymást… Minden olyan szépen végződött… ott azon a szépséges farmon, ahol megismerkedtek…