Ennek a menüpontnak a lényege, hogy írok egy történet részletet,amit neked kell befejezedned. Itt jön a lényeg! Engedd el fantáziád gyeplőjét, szárnyaljon a legmesszebb, az elképzelhetőnél is tovább! Írd meg a befejezés ötletét Te! Nem kell egy tíz oldalas kis novellát írnod, de, ha odáig eljutottál az se baj! Lehet a legrövidebb befejezés, vagy akár a leghosszabb. Akár most is neki vághatsz!;) Befejezem!

És a történet:
Teáscsészék ütköztek egymásnak, amint a felszolgáló ütemes léptekkel belépett a dolgozószobába. Hirtelen mindenki felkapta a fejét a halk csörömpölésre. Majd miután megállt az asztal mellett és meghajolt, hogy önthesse a finom teákat, a társaság ismét csak a munkára összpontosított.

-Fredisch, a tervei nagyszerűek. Viszont anyagi helyzetünknek biztosra gondolja, hogy megfelelőek?

Az említett úr gondolkozási időt kérve teájába szürcsölt. Letette, amennyire tudta lassan a csészét majd válaszra nyitva száját, nem tudott mit szólni. Végül mégis elhatározta magát és…

-Igen, Schmidt úr –nyelt egy nagyot.

-Akkor be is rekeszthetem a megbeszélést –szedte össze a papírokat, Schmidt, majd egy csomóba összecsapkodta azokat. Felállt, rendezgette az iratokat, és csak arra várt, hogy elmenjenek az urak.

Szép lassan oszolt a társaság. Utoljára Gunter Fredisch hagyta el a szobát. Utolsó pillantást vetett még a csukódó ajtók között főnökére, majd ő is elindult és hamarosan felzárkózott társaihoz.

-Gunter! Ezt jól megcsináltad! –háborgott Hartmut borostás arcát simogatva.

-Schmidt nem gyanakodott, minden simán ment. Nem értem most mi bajod.

-Jobban vág az esze az öregnek, mint gondolnád. Mi van, ha már rájött és hívja a hatóságokat? –dúlt- fúlt a férfi.

-Hartmut –tette társa vállára kezét Fredisch- semmire sem fog rájönni. Annál jobb a mi eszünk. És még a terv! Nagyszerű, eddig minden simán ment. Ez egy kiváló jele sikerünknek. Majd a hét számjegyű fizetésünk külön elmondja neked.